AZ ETIKA ÉS AZ ÁLLAPOTOK

SZÓJEGYZÉK
állapotok:

a működési vagy létállapotok egyike, amelyen egy egyén, csoport vagy szervezet végighalad. Minden állapotnak van egy pontos lépéssorrendje, amelyet formulának hívunk, és amelyet az illető felhasználhat arra, hogy egyik állapotból egy másik, magasabb szintű és jobb túlélésű állapotba jusson.

Arisztotelész:

(i. e. 384–322) görög filozófus, oktató és tudós. A munkássága kiterjedt az emberiség által akkor ismert tudás összes ágazatára, beleértve a logikát, etikát, természettudományokat és politikát.

ártó tett:

egy ártalmas cselekedet vagy egy csoport erkölcsi kódexének megsértése. Egy ártó tett azonban nem csak a megsértése valakinek vagy valaminek. Az ártó tett valaminek az elmulasztása vagy elkövetése, ami a legkevesebb jót eredményezi a legkevesebb embernek vagy az élet legkevesebb területének, illetve a legtöbb kárt okozza a legtöbb embernek vagy az élet legtöbb területének.

bank:

reaktív elme; a személy elméjének az a része, amely teljes egészében inger-reakció alapon működik (ha egy adott ingert adnak neki, egy adott reakciót ad), és nincs a személy akaratlagos kontrollja alatt, és erőt és irányító hatalmat fejt ki az illető tudatossága, céljai, gondolatai, teste és cselekedetei felett. (A bank olyan információtároló hely, mint amilyen a korai számítógépekben volt, ahol az adatokat kártyákon tárolták, és ezt nevezték banknak.)

beingness:

a létezés állapota; létezés. A beingness az azonosság egy kategóriájának elfogadását vagy választását is jelenti. A beingnesst vagy magunk vesszük fel, vagy adják nekünk, vagy elérjük. Példák a beingnessre: egy személy saját neve, szakmája, testi jellemzői, egy játszmában betöltött szerepe – mindegyiket külön-külön vagy mindet együtt nevezhetjük valaki beingnessének.

csizmát:

(felvenni) elfoglalni egy beosztást vagy pozíciót. Az eredeti (angol) kifejezés (szó szerint belebújni valaki cipőjébe) jelentése: „elfoglalni az előd helyét; kielégítő módon átvenni valaki feladatait vagy kötelezettségeit”.

determinizmus:

választási szabadság; döntési szabadság; annak képessége, hogy valaki el tudja dönteni, illetve meg tudja határozni tevékenységeinek menetét.

dinamika:

késztetés a túlélésre egy bizonyos utat követve; késztetés a létezésre az élet egy területén. Nyolc dinamika van: az első önma­gunk, a második a szex és a család, a harmadik a csoportok, a negyedik az emberiség, az ötödik az életformák, a hatodik a fizikai univerzum, a hetedik a szellemi lények, és a nyolcadik a Legfelsőbb Lény.

dörgés:

(megtanulja, mi a) jártassá válik, jól megismerkedik valamely dolog jellegzetes eljárásmódjaival, gyakorlati alkalmazási módszereivel, egy bizonyos terület szokásos akcióival, gyakorlataival, a boldogulásnak, illetve a dolgok elvégzésének vagy elvégeztetésének módszereivel.

dramatizál:

utánoz, mond vagy végigjátszik valamit úgy, ahogy egy színész játszana egy színjátékban (drámában) előírt szerepet.

elméleti eset:

olyan helyzeten alapuló eset, amely nem valós, de megtörténhet.

élőség:

az a tulajdonság vagy állapot, hogy valami vagy valaki él.

etika:

azok a lépések, amelyeket az egyén saját magával szemben tesz, hogy kijavítson egy viselke­dést vagy helyzetet, amely vele kapcsolatos, és amely ellenkezik a csoport ideáljaival és jól felfogott érdekével. Ez személyes dolog. Amikor valaki etikus, vagyis „benn van az etikája”, akkor ez az ő saját determinizmusa alapján történik, és ő maga teszi.

etikátlanság:

etikátlanságon olyan cselekvést vagy szituációt értünk, amelybe az egyén belekeveredett, illetve olyan valamit, amit az egyén csinál, ami ellentétes a dinamikáinak ideáljaival, a dinamikáinak legjobb érdekeivel, továbbá a túlélésükkel.

felperes:

peres ügyben a pert kezdeményező személy.

gradiens:

valaminek a fokozatos megközelítése lépésről lépésre, szintről szintre, amelynek során minden lépés vagy szint könnyen elérhető, és így végül bonyolult és nehéz tevékenységek is viszonylag könnyen végrehajthatók. A gradiens kifejezést használjuk az egyes lépésekre is az ilyen megközelítés esetén.

Hitler:

Adolf Hitler (1889–1945) 20. századi német politikai vezető, aki egy olyan felsőbbrendű faj létrehozásáról álmodott, amely Harmadik Birodalom (a történelemben korábban létezett két német birodalom mintájára) néven ezer évig uralta volna a világot. 1933-ban diktátorként erőszakkal átvette a hatalmat Németországban, majd kirobbantotta a II. világháborút (1939–1945), uralma alá hajtotta Európa nagy részét, és több millió zsidót, illetve más, „alsóbbrendűnek” tekintett népekhez tartozó embert mészároltatott le. Amikor 1945-ben Németország veresége már elkerülhetetlen volt, öngyilkosságot követett el.

hullámvasutazik:

(meredeken) fel-le megy; működését folytonos emelkedések és zuhanások, váltakozó csúcspontok és mélypontok jellemezik. Szó szerinti értelemben a hullámvasút meredek lejtőkkel ellátott, kanyargós pályán közlekedő vasút, kis, nyitott, utasokat szállító kocsikkal.

igazságszolgáltatás:

azok a lépések, amelyeket a csoport tesz az egyénnel szemben, ha az elmulasztja a megfelelő etikai lépéseket maga megtenni.

isteni tévedhetetlenség:

utalás arra, hogy a királyok, királynők Istentől kapott jog alapján uralkodnak, hogy nem cselekedhetnek helytelenül, tetteikkel csak Istennek tartoznak számadással, nem pedig azoknak az embereknek, akiken uralkodnak. Átvitt értelmű használat.

kinin:

keserű gyógyszer, amelyet a malária (fertőző betegség, amely kezeletlenül halálos lehet) bizonyos formáinak kezelésére használnak.

kommunikációs vonal:

az az útvonal, amelyen egy kommunikáció az egyik személytől a másikig áramlik.

kvázi:

bizonyos mértékű, de nem teljes.

manőverez:

ügyesen, hozzáértéssel kezelve irányít valamit.

mellőz:

átugorja a megfelelő személyt az utasítási láncban.

motivátor:

agresszív vagy pusztító tett, amely a személyt vagy életének valamely részét éri. Azért hívjuk „motivátor”-nak, mert hajlamos arra késztetni az illetőt, hogy visszafizesse – azaz egy újabb ártó tettre „motivál”.

nyugtáz:

nyugtázást ad (valakinek). Lásd még nyugtázás.

nyugtázás:

valami, amit azért mondunk vagy teszünk, hogy tájékoztassuk a másikat arról, hogy amit mondott vagy tett, azt észrevettük, megértettük és fogadtuk.

odavan (valakiért vagy valamiért):

nagyon-nagyon szereti és ragaszkodik hozzá.

örökre:

egy adott időpont után mindig; attól az időtől kezdve mindig.

összeomlaszt:

olyan mértékű szellemi és/vagy testi leromlást okoz, hogy az egyén nem képes okozó módon működni.

Platón:

(i. e. 427–347) athéni származású görög filozófus és tanító. I. e. 387-ben megalapította filozófiai iskoláját, az Akadémiát, amely a történelemben ismert első egyetem lett.

processzing:

a Szcientológiában alkalmazott személyes tanácsadás speciális formája, amely segít az egyénnek, hogy ránézzen a saját létezésére, és fejleszti az arra való képességét, hogy szembenézzen azzal, hogy ki ő, és hol van. A processzing precíz, teljesen rendszerezett tevékenység, pontos eljárásmódokkal.

Püthagorasz:

(i. e. 582–500) görög filozófus és matematikus, aki Dél-Itáliában alapított egy iskolát, ami a zenei harmónia, valamint a geometria tanulmányozására fektette a hangsúlyt; őt tekintik az első igazi matematikusnak.

szadizmus:

olyan viselkedés, amikor a személy örömét leli abban, hogy másokat bántalmaz, és testi vagy mentális szenvedést okoz nekik.

szerves rész:

nélkülözhetetlen vagy szükséges része valaminek. A szerves szó jelentése itt: valamivel közeli, szoros kapcsolatban lévő.

Szókratész:

(kb. i. e. 470–399) görög filozófus és tanító, aki úgy tartotta, hogy a jóság tudáson alapul, a gonoszság pedig tudatlanságon. Arra ösztönözte görög honfitársait, hogy tekintsék az életben a legfontosabb dolognak a lelkük erkölcsi jellegét, valamint az olyan erkölcsi elképzelések ismeretére irányuló kutatást, mint amilyen az igazságosság.

szövetségesek:

huszonhat nemzet, közöttük Nagy-Britannia, az Egyesült Államok és a Szovjetunió, amely a tengelyhatalmak (azok az országok, közöttük Németország, Olaszország és Japán, amelyek a II. világháború során együtt harcoltak) ellen harcolt.

túlélésellenes:

a túlélés és az -ellenes (valamivel szemben ható) elemekből. A túlélésellenes tehát olyan valami, ami a túléléssel szemben helyezkedik el, az ellen hat vagy azzal ellenkező.

visszatartás:

egy olyan erkölcsi kódexnek a ki nem mondott, nem hangoztatott megszegése, amelyhez a személynek tartania kell magát; a személy által elkövetett ártó tett, amelyről nem beszél. A visszatartás mindig egy ártó tett után következik.